Kéktúrázunk

Gerecse 50

Az eddigi leghosszabb teljesítménytúránk a Fekete 45 volt, így következő 'fokozatnak' a Gerecse 50-et választottuk. Készültünk rá, hisz a tavaszi szünetben részt vettünk a Keddi Kutyagolón, mentünk 135 km-t a Kéken, majd Húsvét hétfőn még egy ráadás Tojás 30-at is végiggyalogoltunk. 

2019. április 27.-én, szombaton a telefon ébresztőjére keltünk 4:30-kor...mondhatom, nem voltunk feldobódva a hajnali keléstől, de azért nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból...Gyors kávé, összepakolás, majd indulás a Keletibe. A vonat 5:40-kor indult és kb. egy óra múlva már Tatabánya utcáit róttuk azzal a közel 100 emberrel együtt, akik szintén velünk együtt szálltak le. El sem lehetett tévedni, hisz vitt magával a 'tömeg'. Megérkeztünk a Szent Borbála térre, ahol először átvettük a korábban megrendelt Gerecse kulacsokat, majd irány a regisztráció. Azt hittük, hogy majd szép kis sor fog állni a rajtnál, de tévedtünk - gyakorlatilag szinte azonnal beolvasták a gépbe a vonalkódot és már mehettünk is. Utolsó cihelődés, Locus program elindítása (GPS track és statisztika), majd rajt 6:42-kor.

Az eleje kissé csalódást keltő volt, hisz tömött sorokban bandukolt több száz ember...A futók megpróbáltak az úton kívülről beelőzni, de mi nem láttuk értelmét, hisz úgyse jutottunk volna vele messzire - szóval maradtunk és 'lépésben' bandukoltunk. Sajnos ez így ment kilométereken át - néha félreálltunk egy-egy futó vagy gyorsabban haladó miatt, majd ismét vissza a libasorba...

Első ellenőrző pont: János forrás  3,1 km , 7:19

 A pecsételés gördülékenyen haladt, több asztalnál is várták az embereket, így indulhattunk is tovább - újra a menetben :(. Egy-egy szélesebb résznél mi is megpróbáltuk megelőzni a kicsivel lassabban haladókat, bár sokra nem jutottunk vele, hisz még mindig nagyon sokan voltak előttünk. Az első ellenőrző pont után szép lassan menetelhettünk felfelé, egészen a Halyagos tetejéig, ahol végre kettéágazott a 30-as és az 50-es táv...bár úgy tűnt, mintha mindenki az 50-esre ment volna...

Második ellenőrző pont : Puszta-templom (Péter templom) 10,6 km, 8:55

Gyors pecsételés és irány Tardos. Az út innentől lefelé vezet, de a tömeg miatt előzni csak néha-néha lehetett; futni pedig alig - pedig a lejtőn néha jobb lett volna kocogni. Itt azért sikerült az egyik önjelölt futónak a botjával beakasztania egy nagyobbacska ágat, ami így sikeresen arcul csapott. Bocsánatot kért, de azért innentől kezdve igyekeztük kikerülni a túrabotosokat. A túrabotokkal semmi bajom, nekünk is van és néha tényleg nagyon jó szolgálatot tett (de most szándékosan nem hoztuk), csak sajnos sokan nem tudják normálisan használni - 'síelnek' vele, majd amikor nem használják, akkor hátracsapva viszik heggyel a mögöttük haladó felé...ami ugye azért balesetveszélyes. 

Harmadik ellenőrző pont: Tardos  15,7 km, 10:03

Tardosra beérve betértünk az első vendéglátó egységbe, alias 'kocsma' egy gyors kávéra, mert még mindig éreztük a korán kelés 'áldásos' hatását. Mások is követték példánkat, sörözgettek-kávézgattak. A pecsételőpont a település központjában volt, a Kemencés csárda előtt. A csárda leleményes tulajdonosa jóféle kemencés lángosokkal csábítgatta a túrázokat, de mi most kihagytuk - tele pocakkal nem annyira jó felfelé menni...

Becsatlakoztunk az Országos Kéktúra útvonalába (mi már korábban jártunk erre, csak fordított nyomvonalon ) és ezen folytattuk utunkat, ismételten emelkedőn. Elhaladtunk a Gerecse üdülő mellett (Kéktúra pecsételőpont), majd a kegyhelyet is érintettük. Szerencsére itt már felszakadozott a sor és végre lehetett normálisan a saját tempónkban haladni! Széles, köves erdei utakon mendegéltünk, majd medvehagymával szegélyezett erdei ösvényen haladtunk tovább. Madárcsicsergés, jó levegő és néha csodaszép kilátás egy-egy erdőnyiladékban.

A pár kilométeres hegymenet után ereszkedtünk le Pusztamarótra, a következő ellenőrzőpontra.

Negyedik ellenőrző pont: Pusztamarót 22,1 km, 11:11

Itt se álltunk meg, csak pecsételtünk és már indultunk is tovább. Egy kisebb emelkedő után elkezdtünk Héreg felé leereszkedni. Már korábban eldöntöttük, hogy egy rövidebb pihenőt tartunk majd féltávnál, így meg sem álltunk a  következő ellenőrzőpontig.

Ötödik ellenőrző pont: Héreg 26, 8 km, 11:59

Pecsételés után szépen lecsücsültünk a réten, sok hasonlóan gondolkodó társunkkal együtt erőt gyűjtve az előttünk álló meredek emelkedőhöz. Elfogyasztottuk az otthonról hozott szendvicsünket, vettünk egy kávét a kitelepült büfében, majd megittuk a szokásos pezsgőtablettás ásványianyag-pótló italunkat. Kissé feltámadt a szél, így a húsz percesre nyúlt pihenő után összeszedelőzködtünk és nekivágtunk a hegynek. Ha eddig fáztunk, akkor a Bánya-hegyre vezető nagyon meredek kaptatón tuti kimelegedtünk! Gyakorlatilag tyúklépésben haladva próbáltunk meg feljutni a közel 40 fokos emelkedőn...a szervezők a fák közé kifeszítettek egy kötelet is, hogy segítsék a feljutást, de egy rövid próbát követően maradtunk a 'szabadmászásnál'. A kötélnél ugyanis még lassabb volt a haladás, hisz alkalmazkodni kellett az előttünk haladóhoz, ami nem éppen a legszerencsésebb - főleg, ha pont a közvetlenül előttünk lévő egy dög nehéz táskával botladozva, jobb kezében túrabotokat tartva próbálja megbfelküzdeni magát a hegyen...Szerencsére azért túljutottunk ezen a szakaszon is - még meg is lepődtem, hogy nem kapkodtam a levegőt a tetejére felérve és meg sem kellett állni a pecsételőpontig - csak ért valamit a felkészülés :) 

Hatodik ellenőrző pont: Bánya -hegy 28,1 km, 12:47

Pecsételés és továbbindulás - innentől ismét a Kéken folytattuk utunkat, lefelé ereszkedve - néhol hullámvasutazva. Zöld dombok, távoli hegyek látványa dobogtatja meg szívünket, élveztük a természet csendjét és nyugalmát. A frissítőpont előtt a Kéktúra útvonala - vele együtt a Gerecse 50 útvonala- egy kis ösvényen letért a széles földútról, majd ismételten visszakanyarodott rá. Ezt a szakaszt a legtöbben levágták és az úton maradva érkeztek meg a zsíroskenyér-partira :) A szervezők becsületére mondva sem ételben sem italban nem szenvedett hiányt a túrázó, hisz a legtöbb ellenőrző ponton feltölthettük a lajtoskocsikból a frissen szerzett Gerecse kulacsainkat - itt pedig ehetett-ihatott, aki akart. Mivel mi nem voltunk igazán éhesek, egy kis vízutánpótlás után tovább is indultunk Koldusszállás felé.

Hetedik ellenőrző pont: Koldusszállás 39,4 km, 14:35

Itt sem töltöttünk sok időt, csak pecsételtünk és mentünk is tovább, a Kéktúra útvonaláról letérve ismét felfelé vezetett az utunk. Itt már kevésbé volt meredek az emelkedő, szép fokozatosan haladtunk felfelé. Az ellenőrző pontok innentől kezdve már besűrűsödtek - 2,3 kilométer múlva már a következőnél voltunk.

Nyolcadik ellenőrző pont: Kisrét 41,7 km, 15:00

Kisréten meglepetés citromos tea várt ránk a Tengerszem túrabolt jóvoltából - meg kell hagyni, nagyon jól esett a tea, de még jobban a friss citrom- igazi felfrissülés volt! Köszönet érte!!! Mondanom sem kell, itt sem várakoztunk tovább, hisz lassan már a túránk végéhez közeledtünk. Lefelé ereszkedve már hallottuk a közeli autópálya zajait, így el sem lehetett téveszteni az irányt.

Kilencedik ellenőrző pont: Autópálya-híd 44,2 km, 15:27

Innentől kezdve betonúton folytattuk utunkat a Turulig. Néha egy-egy kocsit kerülgetve, de azért tempósan haladt az a jópár ember, aki többségében a túra résztvevője volt - persze akadtak kocsikból épp frissen kikászálódó emberkék is, akik szintén a Turulhoz igyekeztek. Az út végig felfelé tartott, de a hegyek után már fel sem tűnt ez az emelkedő :)

Tizedik, és egyben utolsó ellenőrző pont: Turul 47, 9 km, 15:49

Maga a túra nem halad el a Turul előtt, de magától értetődő, hogy az ember nem hagyja ki sem a szelfit a 'madárkával', sem pedig a csodaszép kilátást! Pontosan öt éve jártunk erre a gyerekeinkkel, ahhoz képest hatalmas a változás! Minden szépen ki lett építve -  felépült a Gerecse kapuja turistacentrum, tanösvények lettek kialakítva, tájékoztató táblák segítették a tájjal való ismerkedést és természetesen az elmaradhatatlan vendéglátó egységek is jelen voltak. Ami nem változott, az a sok és meredek lépcső lefelé :(

Cél: Tatabánya, Szent Borbála tér, beérkezés 16:15-kor

Reggel még el sem tudtuk képzelni, hogy gyakorlatilag kilenc és fél óra alatt tesszük meg az 50 km-t, és szó szerint betáncolunk a célba :) Nem érzetünk fáradtságot, csak éhséget - így nagyon jól esett a debreceni kolbász a kenyérrel! Letelepedtünk egy közeli padra és teljes nyugalomban villámgyorsan eltüntettük a kolbászkákat. Közben megvettük a vonatjegyünket és az öt órási vonattal már robogtunk is haza Budapestre. Gyakorlatilag még szintidőn bőven belül az otthonunkban voltunk:) Itthon végre tüzetesebben is megnézhettük a kapott kitűzőket, az okleveleket és a Turistamagazinokat. A legjobban mégis - a túra teljesítése mellett - az ajándékba kapott 'Országos Kékkör Térképes Túrakalauznak' örültünk, hisz a bakancslistánkon továbbra is az Országos Kéktúra befejezése áll! Az eddig megtett 667,2 km-t hamarosan folytatjuk :)