Kéktúrázunk

Magunkról

A kezdetek...

44 évesen egyszer csak ránk tört, hogy mi lenne, ha teljesítenénk az OKT-t...Alföldi lányként mindig is vonzódtam a hegyekhez, így a bakancslistámon rajta volt a Kéktúra teljesítése - csak épp a nagy távolság miatt nehezen lehetett volna korábban kivitelezni. De mindennek eljön a maga ideje! A páromat sem kellett nagyon biztatni, hisz együtt már jó pár kilométert megtettünk a gyerekekkel és együtt is; hol itthon, hol külföldön. Egy szép áprilisi napon - a Mamit bébiszitternek felfogadva - elindulhattunk az első túránkra a Kéken! Mivel nagy gyakorlatunk nem volt még a hosszabb távú túrázásban, így elsőre gondoltuk, egy rövidebb szakasszal kezdjük Dorog és Piliscsaba között. Meglepetésünkre Piliscsabára érve nem éreztük magunkat fáradtnak, így rövid tanakodást követően mégis csak továbbindultunk, bár így még jó pár kilométer várt ránk! Egészen a Muflon itatóig mentünk aznap, majd Nagykovácsiból visszatértünk Budapestre. Mondanom sem kell, hogy a Széll Kálmán téren alig tudtunk lekászálódni a villamosról és bevánszorogni a Mekibe (mert ugye már majd éhen haltunk, hisz rövidebb túrát terveztünk)...de másnap mégis felkeltünk és irány a következő szakasz! Hihetetlen élmény volt a Kéken elindulni és azóta is szorgalmasan gyalogolunk rajta - mert nincs is annál csodálatosabb élmény, mint egyszerre átérezni a szabadságot, a nyugalmat, csodálni hazánk meseszép tájait - majd este kellemesen elfáradva azzal a tudattal dőlni be az ágyba, hogy ezt az élményt nem veheti el tőlünk senki!