|
Szuperkatlan 7.0
Ez a túra szívünk csücske :) Kicsit aggódtunk, hogy idén nyáron elmarad a Szuperkatlan, de a rendezők minden nehézséget leküzdve megszervezték a túrát! A Katlanos időjárás most elmaradt, de cserébe egyéb meglepik jöttek :)
A túrán 'hajnali 11'-kor szerettünk volna elindulni, de a száz ágra sütő napocska helyett egy kiadós zápor fogadott minket Dorogon, a Molnár sörözőnél. Mivel még vártunk egy túratársunkra, így az eresz alól szemlélődve találgattuk, hogy vajon elál-e az eső...Szerencsére imáink meghallgattattak, így mire a rajthoz értünk, már épp csak szemerkélt. Nagyon jó hangulatban indultunk el, ami nem tartott sokáig, mert megérkeztünk a dorogi dagonyához...Kis naívan azt hittük, hogy ebben a szép időben szinte felfutunk a Getére - na de majdnem szó szerint pofára estünk :) Persze épp most nem hoztuk el a túrabotjainkat, mert minek is az...pedig milyen jól lehetett volna síelni velük :D Amikor már azt hittük, vége a megpróbáltatásnak, újabb sártenger jött...cuppogó cipőkkel, többkilónyi sárral körítve azért csak felkapaszkodtunk :)
Első ellenőrzőpont : Nagy-Gete, kedvenc hegyeim egyike
Nyakig sárosan, kicsit kimerülve a párás levegőtől néztünk körül a hegytetőről, de a látvány mindenért kárpótolt - ezt sosem lehet megunni! A szinte kötelező 'szelfi a kereszttel' után már mentünk is tovább. Jött a fától - fáig csúszkálás, ágakba kapaszkodás és Gete összes felmenőjének emlegetése a lefelé tartó úton - de egyszer csak elértük az alját. Micsoda megkönnyebbülés - persze csak a löszfalig, hisz ez egy újabb 'csemege' a Katlanon, majd jött a tüskés bozótos...végül a szép szabad mező a pipacsokkal, igazi felüdülés!
Második ellenőrzőpont: Hegyeskő
Ez volt az igazi etetőpont, már ha szúnyog az illető...nem is tudom, hogy szegény pontőr hogy bírta...Mi csak gyorsan pecsételtettünk és otthagytuk a szúnyogokat a további véradóknak :)
Újabb kötenger - ezúttal is lefelé...de csak eljutottunk a Tokodi pincéknél levő fröccspontig :) Itt igazi kánaán várt ránk, mesebeli terülj-terülj asztalkám! Ki tudott volna ellenállni ennyi finomságnak...persze utána rossz volt újra elindulni felfelé a Kősziklán. A magas páratartalom nem könnyítette meg a dolgunkat - rendesen megizzadtunk, mire felértünk! Végre eljött a lefelé 'futás' ideje - irány Mogyorósbánya!
Harmadik ellenőrzőpont: Mogyorósbánya, Kakukk söröző
Jöhetett a szokásos capuccino...bár mintha korábban finomabb lett volna, most valami porból készült katyvaszt kaptunk - de hát az ember ne válogasson...Kis pihenő, merengés az időjáráson és az előttünk álló visszaúton - de az óra ketyeg, szóval ideje volt visszaindulni. Ahol előtte játszi könnyedséggel leszaladtunk, most kaptatva másztunk - de éltetett a fröccspont :) Jöhetett az újabb dinnye - banán - limonádé - zsíroskenyér kombó, ami után már megint nem volt kedvünk elindulni...de csak el tudtunk szakadni végül. Jöhetett az újabb vánszorgás felfelé a köveken...
Negyedik ellenőrzőpont: Hegyeskő ismét :)
Szűnyogok továbbra is kitartottak:) Közben elkezdett beborulni és dörögni, így konstatáltuk, hogy bizony jó lesz iparkodni, ha nem akarunk a Getén zuhanyozni...Persze ki tudna ellenállni a gyönyörű tájnak - esőzuhatagok a távolban, szivárvány, csodás felhők - szóval kit érdekel, hogy esni fog! :) De eljött a Gete ideje - és most sem volt könnyebb, mint korábban. Igaz, nem volt negyven fok, de a párás levegő azért most is megtette hatását - gyökkettővel haladtunk a hegyen felfelé. Hiába, ahogy egy túratársunktól hallottuk korábban, "a Getét tisztelni kell!" Tisztelem én...de nem lehetne egyszer kedvesebb hozzánk, és egy aranyos oldalát mutassa, hogy ne köpjük ki a tüdőnket is? :) Ha nyögvenyelősen is, de csak legyőztük :D
Ötödik ellenőrzőpont : a várva-várt Nagy Gete
Eső ugyan nem esett, csak a szél fújt kicsit erősebben - de kit érdekelt? A lényeg, hogy túl vagyunk a Szuperkatlan nehezén - innen már gyerekjáték lejutni:) Szerencsére a korábbi dagonya is kissé felszáradt, így szinte leszaladtunk Dorogra.
Hatodik ellenőrzőpont: Dorog, Molnár söröző - a CÉL :D
Hatalmas tapsvihar közepete érkeztünk be a célba (azt hittük, a taps a velünk beérkező szülinapos elsőbálozónak szól, de mint kiderült, mindenkit ezzel fogadtak) - mosolygós rendezők közé :D Megkaptuk a továbbra is nagyon szép Szuperkatlanos kitűzőt és oklevelet, majd jöhetett a limonádé és a zsíroskenyér! Mivel még élvezni akartuk ezt a jó hangulatot a célban, inlább egy későbbi vonatot céloztunk meg és maradtunk mi is még egy órácskát lelkesen tapsolva a beérkezőknek! :D
Szuper túra volt - remélem, lesz újra téli Szuperkatlan is!
|