Kéktúrázunk


Pilis 50

 

 

Két héttel a Gerecse 50 után egy szép szombati napon már újra ott topogtunk egy ötvenes teljesítménytúra rajtjánál - beneveztünk a Pilis 50-re. Egyrészt a kíváncsiság hajtott minket, hogy miben más a két túra, másrészt kell az erőnlét a szintén két hét múlva esedékes Kinizsire wink

Kicsit aggódtunk az időjárás miatt, hisz aznapra nem ígért a meteorológia valami csodaszép időt, de egy eső nem tarthat minket vissza! Szóval május 11.én, szombaton 8:05-kor elrajtoltunk Pomázról a Csikóvár étteremből.

Az első meglepetés itt ért minket, hisz kiderült, hogy a TTT-n csak egy ajánlott szintidő volt (12 óra a közel 50 kilométerre), de igazándiból a teljesítés a fontos, nem az, hogy ennyi idő alatt be is érkezzünk. Az az igazság, hogy én pártolom ezt a fajta elgondolást - hisz akinek számít a szintidő, az beírhatja a rajtlapra; aki pedig lassabban tud haladni, de azért végigjárja az ötvenes távot, ugyan úgy megkapja a kitűzőjét és az oklevelét! Így megmarad a természetjárás öröme az időre teljesítés kényszere nélkül. Mivel mi szerettük volna tudni, hogy mennyi idő alatt járjuk végig a távot, ráírtuk a pecsételőlapra az indulásunk idejét. Megkaptuk az itiner és nagy izgalommal nyitottuk ki, hogy elindulhassunk az úton - ekkor jött az újabb meglepi...Az eddigi túráinkon nagyon el voltunk kényeztetve a szinte fűszálról-fűszálra való haladás leírásával, szalagozással- itt pedig nuku leírás, csak egy szép táblázat, hogy hol s milyen turistajelzéseken kell haladnunk.

Oké, gondoltuk, ismerjük mi a jelzéseket, színvakok se vagyunk - nem lesz ezzel gond! laugh Szép sárga jelzésen kellett elindulni az Árpád emlékmű felé. Nos, a jelzés hol volt, hol nem volt- de inkább nem...A csordaszellem működött is rögtön - mindenki ment az előtte levő után, bízva abban, hogy valaki csak tudja a járást...de nem igazán jött be ez a dolog...A legelöl menőnek se sok fogalma volt az útról, csak ment, amerre gondolta...Egyszer csak megállt, és bőszen nézegette az elágazást, hogy akkor merre is kell menni? Szerencsére a párom egy tavalyi gps track és az idei útvonal leírása alapján szerkesztett egy útvonalat a Locus programban, így legalább erre a térképre hagyatkozhattunk. Némi tévelygés árán azért csak meglett az az Árpád szobor!laugh 

Na de merre van a sárga? Balra bozót, lefele bozót, előttünk bozót...de jelzés? Elindultunk a lefelé tartó bozótoson, amerre egy kisebb csapat elindult - hisz ha ők arra mentek, akkor csak arra vezet az út...de neeem! Még jó, hogy pár méter után csak ránéztünk a térképre, ahol láttuk, hogy pont az ellenkező irányba indultunk el. Sárga jelzést ugyan nem találtunk, de legalább a térkép szerint a helyes úton voltunk. Mentün, mentünk, mendegéltünk, néhány szót váltva a túratársakkal, majd megérkeztünk Csobánkára. Azon már meg sem lepődtünk ezután, hogy az Éva Bár cégtábla se igazán virított a vendéglátóegység homlokzatán, szóval simán elmentünk volna mellette, ha a pontőrök nem szólnak utánunk, hogy hahó, itt a pecsételőhely! Ők szépen útbaigazítottak minket, hogy merre tovább a zöldön. Innentől kezdve a jelzésekkel már nem volt gond - úgy látszik, csak a sárga szín nem volt szimpatikus a jelzésfestőknek ezen a részen...4,5 kilométeres séta után érkeztünk meg a következő pecsételőhöz és egyben a túra egyik legszebb részéhez, a Dera szurdokhoz. Aki még nem járt erre, az feltétlen jöjjön el ide - feledhetetlen látványban lesz része! Mi most mentünk végig ezen az útvonalon ötödjére (egyszer a Kéktúrán, háromszor pedig a Pilisi trappon), de megunhatatlan a látvány! Most is sok videó és kép készült itt, mert a patak mindig más és más arcát mutatja! Most például a kicsit sárosat és csúszósat, mint a videón is láthatólaugh

Kigyönyörködtük magunkat a szurdokban és folytattuk utunkat a Som-hegyi turistaházig, utunk következő pecsételőhelyéig. Itt jött el a dínom-dánom és a kánaán - hisz háromféle leves, zsíroskenyér, tea, sör, bor és kedves vendéglátás várta a 'fáradt' és 'kiéhezett' vándorokat. Bár éhesek nem igazán voltunk, de azért csak megkóstoltunk egy kis levest - jól is esett! Ezúton is köszönet érte a szakácsnéniknek! 

Ekkor még szinte a túra elején jártunk, de előttünk állt az első nagy 'falat', a Pilis tető elérése. Sok videót megnéztünk már erről a részről, hisz a Kinizsi is ezen a részen halad, de más kanapészörfösként látni, hogy hú de magas is ez a hegy és más ott lenni, és a lábunkban érezni a terepet! Magasnak tényleg magas, de azért szerencsére nem volt vészes a terep! A 'kispistázóknak' ezúton üzenjük, hogy semmi értelme levágni a szerpentineket csak azért, hogy kőszáli kecskének képzelve magukat nyaktörő mutatvánnyal feljutva, nyelvlógatva, a tüdejüket is kiköpve essenek össze a hegytetőn - lehet, hogy nyernek vele néhány száz métert, de jóval több időt veszítenek azzal, hogy próbálják észhez téríteni magukat. Közben a becsületes szerpentinezők mesés képeket készítenek az eléjük táruló látványról, élvezhetik a tájat és a körülötte levő virágokat, és az élménnyel feltöltekezve jutnak fel a hegytetőre! 

 

 

Pilis tető, Boldog Özséb kilátó - 4. ellenőrzőpont

Az időjárás kegyes volt hozzánk, így a szép napos idő miatt a teljes panorámát élvezhettük - egész messzire el lehetett látni! Természetesen nem maradhatott el a 'kötelező' szelfi sem!laugh Lent pedig egy kis frissítőpont várt minket, jókedvű pontőrökkel! Gyors táskaigazítás és már indultunk is tovább Dobogókő felé. Sajnos innentől kezdve beton hátán beton jött...

Ez volt a túra legkevésbé szeretem része, hisz a lábunk nem igazán élvezte a sok-sok kilométert az aszfalton...Na de jött a Nagy-Szoplák és a Kis Szoplák és máris derűsebben haladtunk tovább!cheeky

Végre-valahára elérkeztünk az ötödik ellenőrzőponthoz:

Dobogókő, Turistamúzeum:

Kedves hölgy fogad, aki szabadkozik, hogy sajnos nála már minden elfogyott, de egy kis Eötvös jelvénnyel még szolgálhat a pecsét mellé...Mi rögtön mondtuk, hogy semmi gond, nem enni jöttünk a túrára! Könnyedén mondhattuk ezt, hisz korábban már jártunk erre a Kéken és nagyon is ismertük az ottani vendéglátóegységeket!laugh

Kilátás Dobogókőről

 

 Az első utunk az étterembe vezetett, ahol fel is tankoltunk egy-egy jégkrémmel és a túlélőkávéval. Kiültünk a teraszra, ahol szép napsütésben friss hegyi levegő helyett füsttől fuldokolva (akkor gyújtottak alá épp a bográcsokban levő halászlének és pörkölteknek) kortyolgattuk a kávénkat. Nehogy már egy kis füst miatt felálljunk...Amikor már úgy éreztük, hogy kellőképp tartósítva lettünk és olyan szagunk van, hogy hozzánk képest a büdösborz is csak kispályás; továbbindultunk. Közel a 30. kilométerhez nagy örömmel nyugtáztuk, hogy túl vagyunk a túra legnehezebb részén...De jött a jó öreg Murphy bácsi és egy kicsit beleköpött a levesünkbe...akarom mondani az örömünkbe! Arra ugyanis nem gondoltunk, hogy a hegyről lefelé jövet a két hétig tartó esőzés milyen jó kis dagonyákat alakít ki.indecision Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere - már ha Peppa malacnak születik az illető...de mezei 'pórnépként' boldog röfögés helyett válogatott cifraságok közepete énekeltük a "...nekünk a sár is jóóóó" dalocskát, miközben már épp harmadjára próbáltuk kirángatni a cipőnket a vendégmarasztaló 'mocsárkából'. Ha mi nem is, de a cipők azért jól állták a sarat - a víz legalább nem folyt be a belsejükbe. 10 kilométer után már sajnáltuk, hogy nem hoztuk el a botunkat, hisz remekül síelhettünk volna velük a csúszós sáronlaugh

Így is sikerült eljutnunk azért a következő ellenörzőpontig:

Lajosforrás - 6.ellenőrzőpont

Már messziről láttuk, hogy egy padon üldögél a pontőr, de sajnálattal vettük tudomásul, hogy a mellette levő nápolyis vödröcske bizony már üres...frown Jó-jó, tudom...azt mondtam, nem a kaja miatt vagyunk itt és nem is - na de ki tudna ellenállni közel negyven kilométer után egy kis édességnek? Én, mint tiszteletbeli Gombóc Artúr (ami szerencsére nem a testalkatomra, csak az édesség utáni vágyamra vonatkozik), biztosan nem...Na de csak hűlt helye volt, így az útbaigazítás után már tovább is indultunk a Kő-hegyi menedékház felé. Szó szerint becsúsztunk a következő ellenőrzőpontba, hisz ez a szakasz sem volt épp sártól mentes...Már egészen kezdtem megszokni a cuppogást a talpam alattlaugh

 

Kő-hegyi menedékház: 7. és egyben utolsó ellenőrzőpont a cél előtt

Nagy volt a nyüzsgés a menedékház előtt - a jó idő sok embert kivonzott a szabadba! Piknikeztek, tollasoztak, frizbiztek - a kisebbek szaladgáltak. A sok ember közt szinte elveszett az egyik padocskánál üldögélő pontőrünk és az újabb üres nápolyisvödrünkfrown...de legalább pecsétet kaptunk! Gyorsan el is indultunk a zöldön - csak épp az ellenkező irányba - de sebaj, egy képet azért készítettünk a nyiladékban elénk táruló Pomázról - majd irány a helyes út! Szerencsére a lefelé vezető úton a köves talaj miatt már nem volt annyi sár, de azért itt is értek minket mocsáros meglepik és kicsi 'gázlók' - de nézzük a jó oldalát: a víz így lemosta a sarat a cipőről, hogy legyen helye az újabb sárnak!cheeky

Itt is van ám János forrás smiley

 Még egy 'meglepi' kilátópont is akadt a végére - a Petőfi pihenőhelynél kialakított kilátóról körbetekintve a lábaink alatt feküdt Pomáz, mögötte a hegyek...percekig itt ültünk és feltöltekeztünk a látvánnyal!

Szelfi a Petőfi pihenőnél

 

Lassan Pomáz...

 

47, 61 km: ismét Pomáz, Csikóvár étterem - a CÉL!

10:40 perces szintidővel értünk be a célba, aminek igazán örültünk! Közel egy órát leveseszegetéssel, kávézgatással, jégkrémevéssel és egészséges semmittevéssel töltöttünk el, így szerintem az útviszonyokat és fizikális képességeinket figyelembe véve szép időt csúsztunk! laugh 

  

Összességében a sár ellenére is nagyon élveztük a túrát, mert bőségesen kárpótolt minket a meseszép panoráma a hegyekről és a természet ébredő szépsége, a kapott jelvényről már nem is beszélve- nagyon jól néz ki (már csak ezért is megérte végigjárni az 50 kilométert)! Köszönet érte a szervezőknek, a pontőröknek - jövőre is jövünk!

 

Utószó: Korábban az Origo egyik cikkét olvasgatva engem is foglalkoztatni kezdett az a gondolat, hogy miért népszerűbb a Gerecse 50, mint a Pilis 50, hisz a két túra paramétereiben közel azonos... (https://www.origo.hu/utazas/20180516-beszamolo-a-pilis-50-teljesitmenyturarol.html

A válaszom egyértelműen a következő: 

A Gerecse 50 a sok szponzor miatt egy fesztiválrendezvénnyé nőtte ki magát, így jobban propagálják! Ha valaki a Pilis 50-re keres rá, akkor gyakorlatilag csak a TTT honlapján fellelhető túrakiírásra és néhány, a túratársak által feltöltött videóra bukkanhat rá. A Pilis 50 honlapja már ezer éves, tele elavult információval... A másik az, hogy egyértelműen könnyebb a Gerecse 50, mint a Pilis 50, így 'könnyebben' teljesíthető - legalábbis szerintem. Persze Bányahegynél az emelkedő megfogja az embert, de igazából ez volt az egyetlen embert próbáló rész...főleg, ha sáros lett volna a hegyoldal...

Összevetve a két túrát, pro és kontra:

Gerecse 50 előnye: nagyon jól szervezett túra, az útvonalak egyértelműen felfestve, sok-sok frissítőpont - így gyakorlatilag alig kell valamit magunkkal vinni a hátizsákunkban; elsősegélynyújtó pontok, ha szükség lenne rá; kedves emberek az ellenőrzőpontokon, fincsi tea a Tengerszemesektől- egyszóval egy hatalmas apparátus áll mögötte, ami elég gördülékennyé teszi az egész túra menetét!

Gerecse 50 hátránya: tömegrendezvény, azaz el kell viselned, hogy az 50 kilométer alatt végig sok lesz körülötted az ember, akármennyire gyorsan is lépdelsz...Kerülgetnek a futók, neked is kerülgetned kell (ha tudod) a lassabban haladókat (jó, tudom, nem verseny, de azért az ember a saját tempójában szeretne haladni -úgy, ahogy neki kényelmes); a túrabotokat helytelenül használókról már nem is beszélve...jobb, ha óvod szemed-lábad épségét tőlük! A nevezési díj 3500 Ft...persze értem én, hogy sok mindent kapunk érte, és sok szervezést is igényel...

 

Pilis 50 előnye: csodaszép látvány fogad szinte a túra teljes hosszán (na jó, mínusz betonút), családias hangulat, az ember a saját tempójában haladhat, hisz alig-alig vesz körül ember úgy 15 kilométer után (kivéve persze a kilátókat), a túra csak 1500 forintba kerül és ezért szintén jár meleg étel és frissítők (no nápolyifrown), és a különleges kitűző; kedves pontőrök; sokféle táv-ki-ki tudása és ízlése szerint akár MTB-vel is, könnyen megközelíthető helyszín Budapestről

Pilis 50 hátránya: a túra elején a sárga jelzés hiánya - jó lett volna ezeket a részeket szalaggal kijelölni (igen, igen...írták, hogy legyen nálunk térkép...de hát gyarló és elkényelmesedett az ember, jobban szereti a könnyebben járható utat), kicsivel több nápolyicheeky...na jó, kit érdekel a nápolyi? Legközelebb viszek magammal!laugh


© Minden jog fenntartva.